A felkelést és az ébredést meg kell különböztetni, jelentős idő is eltelhet a kettő között. Nálam nincsenek reggeli rituálék.
Mindenfélét hallgatok. A zene egy nagy óceán, és ha elkezdenék horgászni, nem lenne vége. Szeretem, ha kapok zenéket, már csak azok miatt is meghallgatom, akiktől kaptam. Egy tegnapi pillangó: The Knife – a fiamtól kaptam.
Amit épp olvasok, bár van, hogy nem szeretem, nem kötődöm hozzá érzelmileg. Angol nyelvű kritikai esszéket olvasok mostanában.
Fiatalon majd meghaltam Olaszországért, de már 30 éve nem voltam. Ha nyernék a lottón, akkor Dél-Amerikába, Alaszkába, Szibériába utaznék. Szeretek utazni, de idegenben élni is nagy kihívás.
Mindkettő, szeretek főzni. Bár ha a férfiak főznek, annak se vége se hossza.
Újság.
Elemzéseket szeretek olvasni: The Times, Newsweek, Der Spiegel, Le Nouvel Observateur.
Figyelek arra, ahogy öltözöm. Nem feltűnően. Azt hiszem, kicsit hiú vagyok ebben.
Női ruhák. Már kinőttem abból a korból.
Amin dolgozom. Nem szeretek visszanézni. Előre kell tekinteni.
Sokan lennének, de visszatart, hogy vajon ők akarnának-e.
A nők, akikkel kapcsolatba kerültem. A nőkön kívül a férfiak. És a gyerekek.
Rengeteg tanácsot tudnék adni. Ez az öregedés jele, valamiféle kényszer, hogy tanácsot kell osztogatni.
Vannak befejezetlen képeim, de az az illúzióm, hogy ezeket majd egyszer befejezem.