Van egy ötéves lányom, aki megköveteli a rituálét. A reggel menetét az határozza meg, ki viszi óvodába. Ha nem én vagyok a soros, kicsit ráérősebben indul a reggelem. Sokáig szabadúszóként dolgoztam, reggelente beültem egy kávézóba és ott töltöttem a napot, ott írtam, dolgoztam. Most ügynökségnél dolgozom, oda időre be kell érni.
Zenét szinte csak az íráshoz hallgatok, sokat segít. Egy rövid ideig Franciaországban éltem, miután hazajöttem 2-3 évig francia rockzenét hallgattam. A kedvenc zenekarom a Mickey 3D.
Sok ilyen van, elsősorban klasszikusok, megpróbálok kettőt kiemelni: Don Quijote és A Pickwick Klub (Dickenstől). Na meg Csehov novellái. A kortárs kedvenceim folyamatosan változnak. (Most mellesleg Heltai novellákat olvasok, nem tudom miért vettem elő őket újra, de rendkívül szórakoztatnak.)
A sport miatt sok helyen éltem. Sokáig Amerikában, a kanadai határhoz közel, de sosem léptem át a határt. Talán ezért is vonz annyira Kanada? Azon belül is ¬– megmagyarázhatatlanul – Vancouver. Egyik színdarabomat meghívták Vancouverbe egy színházi fesztiválra, de akkor sajnos nem tudtam elmenni.
Egy időben szerettem főzni, de elmúlt a szenvedély. Ma már inkább étterem.
Minimálisan, headline szinten olvasok híreket. Igyekszem távol tartani magam a közélettől.
A New Yorkert járatom, azt rendszeresen olvasom.
Hosszú nadrág.
Biztos sok ilyen van. Például a bőr papucs vagy a szandál zokni combo.
Egyre kevésbé.
Mindig az utolsó elkészült írás.
Molnár Ferenccel a Centrálban.
Jolsvai András (író, újságíró) szerkesztése alatt kezdtem dolgozni, az ő biztatása meghatározó volt. Garaczi László ugyanilyen biztató mentorom volt. De hatásként természetesen említhetnék nagy olvasmányélményeket is... például megintcsak a Don Quijotét.
Nem igazán tudnék nekik tanácsot adni. Sajnálom őket, hogy ilyen technológiafüggő világ jutott nekik.