Fukui Yusuke

Mostanában japán teát szoktam főzni. Ha van időm, fürdök egyet a tea mellett, fél órán egy órán keresztül. Aztán vagy a műterembe jövök, vagy ügyeket intézek.

Sakamoto Ryuichi, Dj Bootsie, Zagar, Yonderboi, J.S. Bach.

Japán nyelven olvasok egy szamuráj sztorit. Ez most nagyon érdekel.

Barcelonában még nem voltam, szívesen mennék. 2008-ban volt Japánban az utolsó kiállításom, hiányzik az ottani pörgés. Az fontos lenne, hogy visszamehessek.
De nem igazán vágyom a külföldi utazásra. Ennek oka talán, hogy japán idegenvezető is vagyok, így Magyarországon belül rengeteget utazom. Örülök, ha jöhetek a műterembe és elmélyülhetek, és dolgozhatok.

Kimondottan a főzés.

Alig, alig.

Magyar szakmai magazinokat, néha nyomtatásban.

Egy Yohji Yamamoto kabát. A vicces az, hogy S-es méret, ezért kicsit furán áll (kicsi az ujja és rövid is). Tehát Fukui Yusuke és a divat között ennyi a kapcsolat.

Kipróbálnék mindent, bár gondolom, azért rengeteg olyan van, amit nem vennék fel.

16-17 éves koromban. Akkor kosárlabdáztam, de mellette folyamatosan rajzolgattam. Lassan ráébredtem, hogy a rajzolás jobban érdekel, így emellett döntöttem. Tokióban tanultam a művészeti főiskolán, de szerettem volna eljönni Japánból, de nem vágytam Amerikába, vagy egy nagyvárosra, hanem valami kisebbet, szerethetőbben kerestem. De azt tudtam, hogy még tanulnom kell. Egy antikváriumban láttam Barcsay anatómiáját, s elkezdett foglalkoztatni, hogy hol van az a hely, ahol ezt a fajta rajzolást, anatómiát még lehet tanulni. Így találtam Budapestre, ahol Tölg-Molnár Zoltán osztályába jártam a Képzőn.

here comes the answer

94-ben volt egy olaj-vászon absztrakt kép 130-130-as. A 1998-as műcsarnokbeli Fehér vonalak, fekete vonalak című kiállítására beválogatták egy munkámat. Nagy megtiszteltetés volt Birkás Ákos, Mulasics László és Tölg-Molnár Zoltán mellett szerepelni.

A fiaimmal és az édesapámmal négyesben, mert ez még nem történt meg. Aztán szakmailag Tapies, vele nagyon szerettem volna, de nem sikerült.

Tarkovszkij, Wim Wenders, Ozu Yasujiro, Beuys, Gerhard Richter, Tápies and Tölg-Molnár Zoltán.

Nagyon jó kérdés. Minimum 20 évig érdemes folytatni, csinálni, ezt a szakmát. Aztán majd meglátjuk. Utána pedig már nem lehet abbahagyni.

Sajnos vannak. Van olyan képem, amit 12 éve nem tudok befejezni.