Saját munkáid közül van kedvenc?

Az életre kelt munkáim a kedvenceim  A legutóbbi, Goodnight Friend című számunkat például nagyon szeretem.

Nincs. Mindegyiket egyformán szeretem.

EMŐKE: Szerelem című előadásunk a Trafóban.
TAMÁS: A Trafóban a Szerelem. Ezt nagyon szeretem. Valahogy annyira szerencsés volt az összes találkozás az ügy kapcsán, hogy nagymértékben befolyásolja még a jelent is.

Mindig változik. Tudnék sorolni sokat, vagy keveset is. A 2010-es Koncert című képemet nagyon szeretem vagy a 2008-as Vihar című képem is ilyen. Az még mindig itt van a műteremben.

Nincs, ez szerintem a legrosszabb kérdés, csak dilettáns, vagy kiégett válaszolna erre.

Szeretettel gyűlölöm őket.

Mindig az ami, a legutolsó. Nagyon büszke vagyok a Terápiára, nagy élmény volt dolgozni Enyedi Ildikóval és Gigor Attilával, az HBO csapatával. A másik a Digic Pictures számára írt zeném, a Vox Humana vagy az Elefántkirály (2006, rendező: Seth Grossman) című amerikai-thaiföldi film zenéjét is ide sorolnám.

Szinte mind... más és más okok miatt. A látszólag kevésbé sikerültek is fontosak, mert továbblépést segítő új mozzanatok jelennek meg számomra. Én vagyok a legnagyobb SI-LA-GI gyűjtő, műtermem egy óriási, kaotikus kincs raktár.

Nincs. Mindig megutálom, mire befejezem. Elteszem, mert mindig találnék benne hibát.

Amivel éppen dolgozom, mindig az aktuális. Vele kelek, vele alszom, ebben benne vagyok. Mint például most ezek a gyerekek, amiket most kezdtem el. Most őket kedvelem.

Mindig az, amivel éppen dolgozom.

Van igen. Nagyon szerettem a PRLGTT című munkámat.

CsCsK: Nyócker.
KZ: Tizen nemtudomhány éve játszom Egressy Zoli: Sóska és Sültkrumpli című darabjában. Évekig a Budapesti Kamara Színházban játszottuk, de sajnos a színház megszűnt, a darab viszont tovább él a József Attila Színházban.
Szinkron szerepek közül Woody Allen magyar hangját adhattam a Banáköztársaság című filmben. Merész döntés volt a rendező részéről rám osztani ezt a szerepet, hiszen még kezdő voltam a szakmában, de hálás vagyok érte, maradandó emléket adott.

A „Blue nose” igazán sikeres volt.

Vannak olyan munkáim, amik úgy kerültek ki az utcára, tv-be (hirdetések) ahogy én szerettem volna és nem szólt bele az ügyfél. Ezek azok. :)

Mindig az utolsó elkészült írás.

Nem igazán van ilyen. A tetoválás, talán egy kicsit furán hangzik, de picit olyan buddhista meló. Elkészíted, még talán le is fotózod, aztán lehet, hogy nem látod soha többet. Ehhez el kell tudni engedni, nem ragaszkodhatsz hozzá. Lehetsz elégedett vele, de nem szerethetsz bele, már munka közben el kell engedni érzelmileg, mert elveszik az objektivitásod, nem lehetsz a saját kritikusod. Ha elengeded, el tudsz távolodni a munkától, akkor fogják tudni nagyon szeretni.
Nincs olyan tetoválásom amit nagyon szeretek, inkább az emberek, akiknek tetováltam. Jó szakma ez, sok jó sráccal találkozhatsz. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az emberek a világot is átutazzák az én, ha mondhatom azt, stílusomért. Könnyű így inspirálódni, frissen maradni, válogathatok, a jobbnál jobb feladatok között.

Éneklés. De mindet szeretem.

Van néhány, többnyire a kevésbé nyilvánvalók és kicsit komplexebbek közül.

Mindig az a kedvencem, amit éppen készítek. De amiket nagyon nem szeretek azokat megsemmisítem.

Nincs ilyen. Már nem is tudnám összeszámolni a munkáimat. Mindig a legutóbbi évek termése foglalkoztat leginkább. Mindenki várja a mobilszobrokat. Sok minden van, amit még el szeretnék mondani, amiket kedvelek, amiktől undorodom. Amióta érzem, hogy szűkül az idő, már nem engedhetem meg magamnak, hogy sok időt töltsek egy-egy munkán.

Nem nagyon hallgatok saját számokat. De így 10 év távlatából talán a Parachute to Eternity a kedvenc. Nagyon személyes szám és valószínűleg soha nem tudom megismételni.

Nincs túl sok, de van egypár. Hopper Budaörsön című kép (1997) és a Város (1999).

Az általam írt és rendezett tizennyolc előadás közül három kivételével mindegyiket szinte egyformán szeretem, de általában a legfrissebb előadás a kedvenc, most a 42. hét.

Mindig a legutolsó izgat leginkább.

Nagyon szeretem csinálni ezt a Sette Pianit, ezt az operát. Tavaly Czesław Miłosz Nobel díjas lengyel költő szövegeihez, szövegeiből írtam zenét, ami a BMC kiadónál jelent meg, Hang Hangba Hull és Hangot Kerget címmel. Azt is nagyon szerettem, bár ma már más címet adnék neki.

József: Krémes főzés.
Ibolya: Minden NŐI feladatot szeretek, de nem szoktam kézimunkázni, horgolni, kötni.

Amivel éppen foglalkozom. A születőfélben lévő lény igényli a legtöbb törődést.
Azok közül, amik megjelentek, és már a saját életüket élik, mondjuk a Nincs alvás! szakmai sikernek tekinthető, a Pompásan buszozunk! meg inkább közönségsiker volt.

Ha megrendelésre dolgozom, akkor sok szempontra figyelni kell. Így ezt nem annyira kedvelem. Kedvenc munkám még nincs, még nem csináltam meg. Saját munkáim gyűjtője vagyok. Olyan tárgyakat készítek, ami nekem tetszik. Nem vagyok megkeseredett. Azért dolgozom, mert magamat akarom megismerni. Ez egy játék.

Mindig az aktuális a favorit, ezért mindig lángolva végzem a munkám, a hivatásomat. Előre az egyetemes kultúráért, éljen a huszadik századi modernség!!!

Öt-hat évvel ezelőtt terveztem egy buddhista közösségi házat rönkökből a Bükkben. Az volt a tervem, hogy együtt ültetjük el a fákat, azok megnőnek, kivágjuk őket és építünk. Csak kézi erővel.
Harminc évig az lett volna a művezetés, hogy kijárunk az erdőbe és csak csodáljuk a fákat. Jó lenne, ha hamarosan jelentkeznének, hogy esetleg még beleférjen ebbe az életembe.

A Karamazov testvérek Ivánja. Örülök, hogy megkaptam ezt a szerepet, de minden este belehaltam, lelkileg is, fizikailag is. Szerettem még Petruchio, Tybalt, Zuboly szerepét – ezt úgy is fogalmazhatom, hogy minden Seregi által rám osztott szerep kedves nekem.

Igen, van. De ezek sokszor nem egyeznek azokkal, amelyeket a barátaim szeretnek.

Zsolt: Van egy családi ház, ami most készült el Budapesten. Egy régi gyerekkori barátnak a háza, s igazán jó volt az együttműködés, hangulat. Mindenre odafigyelt, amit javasoltunk, megfogadta a tanácsainkat.
Donát: Nincs kedvenc munkám. A munkafolyamatra szívesen emlékszem. Kezdetben mindig a projekt maga az érdekes, majd az alkotó folyamat, ezt szeretem.
Ákos: Mindig változik. Pár éve csináltuk a Törökbálinti Bölcsődét. Azt nagyon szeretem.

94-ben volt egy olaj-vászon absztrakt kép 130-130-as. A 1998-as műcsarnokbeli Fehér vonalak, fekete vonalak című kiállítására beválogatták egy munkámat. Nagy megtiszteltetés volt Birkás Ákos, Mulasics László és Tölg-Molnár Zoltán mellett szerepelni.

Most éppen az Art Market Budapest, nem is lenne idő másra, végtelenül inspiráló. Szerencsés vagyok, hogy élvezem, amit csinálok és azt csinálom, amit élvezek.

Ádám: A Fővám tér állomás, a törökbálinti ovi, a körtéri gomba rekonstrukció és sok más terv, ami a csak terv maradt. Mindig az aktuális terv a kedvenc, amin dolgozunk. Aztán, ha egy projekt készen van, kihűl, látszólag nem foglalkozom vele, de valahogyan mindig előkerül egy másikban.
Sándor: Metro4.
Tibor: Van kedvenc gyereked?
Orsolya: Aha, van 3-4-5 kedvenc.

Disznókő Borászat Tokajban és a Péceli Iskola.

Nem is tudom. Talán a Sárbogárdi Jolán: A test angyala. De ez is egy erőltetett választás. Számos másikat is mondhattam volna.

Nem feltétlenül az, ami a legnagyobb sikerünk. Mostanság például legutóbbi lemezünk két dala: az Ise és az Unanswered. Úgy érzem, ezeket nagyon eltaláltuk, de a közönségünk rendszerint más dalokat tart jobbnak.

Igazán azokat a tárgyakat szeretem, amelyek nagyobb szabadságfokkal, önmagukért születnek, méret, anyag és formai megkötések nélkül. Ezeket az ékszereket mindig megtartom. Amúgy a hétköznapokban kevés ékszert viselek, általában csak egy holdas gyűrűt, aminek az arca befelé néz.

Az, amin éppen dolgozom. Visszatekintve talán a tükrös light boxokat és a vágódeszka sorozatot szeretem a legjobban.

Vannak kedvenceim a szakmai minőségük okán, de fontosabbak, a keletkezésük körülményei, a Megrendelőkkel, a Tervező Társakkal, az Építőkkel folytatott dialógusok miatt. A Nemzeti Bonsai Gyűjtemény Pavilonja a budapesti Állatkertben, a Práter utcai lakóépület, a Bazaltbor / Laposa Borászat Feldolgozó épülete és a Nagyszikla rekonstrukciója, amelyek kiemelkednek. Ugyanakkor a legtöbb örömöt, a legharmonikusabb eredményt, vélhetően egy kis balatonfelvidéki épületfelújítással értük el.

Inkább szakterületeket mondanék, nem emelnék ki egy-egy munkát. A cégarculat tervezés és az illusztráció az, ami leginkább közel áll hozzám.

Nem tudnék kiemelni egyet sem, megpróbálok mindig jól teljesíteni. Szerelemből dolgozom, s az én munkám egy folyamatos dialógus, a megrendelő nincs a tervező nélkül és fordítva is igaz. Bár vannak nehéz pillanatok: a kreativitás és a racionalitás, néha nehéz társak. A műszaki tartalom is része a feladatoknak, bár ez néha visszaveti a kreativitást. Folyamatosan dolgozom azon, hogy a műszaki hiányosság ne gátolja a kreativitásomat.

Két nagyon különböző dolog: A Szépség és a Szörnyeteg című Disney-musical, melyet az Operettszínházban, és a Michael John LaChiusa által írt Bernarda Alba, (ez talán, inkább kortárs opera, mint musical), melyet a MÜPA-ban rendeztem.

A Structura Solida sorozat nagyméretű sárga objektjei, melyek a Kiscelli Múzeumban voltak kiállítva 2000-ben.

Ha a saját munkámnak nevezzük a fiamat, akkor őt nagyon szeretem…Egyébként az alkotás idejét kedvelem, nem magát a konkrét szobrot.

Amin dolgozom. Nem szeretek visszanézni. Előre kell tekinteni.

Nagyon sok, de az örök kedvenc az első önálló munkám a Nincs Pardon.

Életszakaszonként változik. De azért van jónéhány olyan, amivel kapcsolatban máig jóérzés fog el, pl: 2005-ben Németországban jelent meg a Lushlife projekt instrumentális elektronikus albumom.

Vannak kedvenceim, vannak, amiket szívesen visszavásárolnék.

DN-ZG: A Telenor székház, ahol az esszenciális tudás és a szabadság egyszerre jelenhetett meg. A családi házak tervezése pedig a libling munkák közé tartozik, személyes élmények – barátkozás.

FR: Kihívás volt a Budapest Bárral instrumentális zenét játszani, mellyel felléphettünk a Londoni Jazz Fesztiválon, vagy maradandó élmény az Edinburgh Fesztiválon Brian Kellock skót jazz zongoristával zenélni. Az Extremely Hungary programsorozat záróeseményeként New Yorkban a Fire&Fire keretében az amerikai fekete zene és a magyar cigányzene hasonlóságait, különbségeit kerestük, itt hosszú barátságok is kezdődtek.

NJ: A legújabb Nemjuci lemez, ami a március végén megszületett. 10 dallal, rengeteg munkával és energiabefektetéssel dolgoztam, dolgoztunk. A tok is a kedvenc, újra felhasznált, szemétként funkcionáló kartonból készült, izgalmas design-al és poszerrel a belsejében.

Januártól játssza a Radnóti Színház a Protokollt. Áprilisban jön az esszékötetem (Teremtés vagy sem) és a könyvhétre megjelenik egy novellagyűjteményem is a Libri Kiadónál.

Mindig az, amin aktuálisan dolgozunk, ez akár 15-20 projekt is lehet. De a MEO még ma is közel áll hozzám.

Lassan 40 éve festek, van olyan, ami valamiért fontos, van olyan, amit valamiért szerettem. De jó helyekre kerültek.

A kedvenc az, amit épp csinálok.

Mindig az éppen születő. Tavaly jelent meg a Quartettünk Lámpafény című lemeze, mely az első magyar nyelvű albumom. Emlékezetes volt Márkos Alberttel az Utolsó idők című filmhez írt zenénk is.

IK: Minden aktuális kollekcióból van két-három kedvenc darab, amik általában a legegyszerűbbek, a legkényelmesebbek.
RN: Mindig van. Most a kardigán, ing, blézer, ezeket már régóta készítjük, de mindig kicsit más.
SK: A táskák. Ha érdekes bőrt veszek, s abból tervezhetek, vagy ha látok egy jó grafikát, festményt, az izgat mostanában a legjobban.

Ha elkészül egy kép, azzal számomra vége is, nem él tovább bennem a feladat.

IK: Jankovics Dáviddal közösen tervezett hangfal pár. Most kezdtünk egy fashion vonalat, ami a viselhető kategóriába emeli a betont.
IA: Mindig az új feladatok izgatnak, az egész folyamatot élvezem. A siker foglalkoztat egy-egy munkában.

Biztos van egypár.

Kiíródnak az emlékezetemből a képek, részben erről szól a festészet. Ezért mindig az a kedvenc, amivel éppen foglalkozom.

Én úgy tapasztalom, hogy a munkáim jobban szeretnek engem, mint én őket.

Mindig az, amin épp dolgozom.

Hullámfal (2006) című szobrom: nagyon jól kifejezi azt a formai világot és gondolatiságot, melyet képviselek.

Az aktuális munkák, mindig a kedvencek. Úgy kezdek dolgozni, ahogy az emberek fejest ugranak a vízbe.

Mindig az aktuális. A kíváncsiság hajt előre, hogy mivé lesz a kezem alatt az anyag.

Korszakonként egy-egy dolgot elrakok, de változik, hogy melyiket szeretem jobban.

Állandóan változik! Van több fontos mű, de ezek (is) csak akkor kezdenek el élni, ha múzeumba vagy gyűjteménybe kerülnek.

Mindig, ami épp készül.

TMTH' Madonna, Killer scene, My son Benjamin,The Lord of the Rings.

Katie April 29, 2013 at 8:31 pm Nancy Foster, PhD APRN is a GREAT doctor to see! Ines November 25, 2012 at 11:54 pm does anyone know of a practitioner in Ottawa, Canada, who viagra viagra for women is familiar with MTHFR mutation?