Milyen tanácsokat adnál a fiataloknak?

Minél több művészeti ágban próbálják ki magukat... fontos, hogy kifejezésre tudják juttatni érzéseiket. Zenéljenek, írjanak, fessenek – mindegy mit csinálnak, csak alkossanak. Az mindenkinek jót tesz.

„Tanulj jól, de tanulj jól, de tanulj jól!
Hogy az agyad hamar le ne konyuljon!
Azért kéne tanulni, ne tudjanak szapulni,
ne kelljen, mint szar a fűben lapulni!”
(A tudás hatalom c. slam video részlet)
(https://www.youtube.com/watch?v=m46y9dR7lLI)

EMŐKE: Sajátítsanak el legalább egy idegen nyelvet.
TAMÁS: Azt, hogy ne fogadjanak el tanácsokat. Az embert annyian próbálják meg terelgetni, okítani vagy nevelni, de csak ő tudhatja, hogy mit akar. Csak azt tudja is és ne felejtse el.

Well, I am also just at the start of my career. :-) You need to be sharp, whatever path you decide to follow. You need to perform 100% in your field, use the opportunities, or even create opportunities and use them, exploit them with empathy. Not with force. You need to make compromises to some extent, and work a lot. Don’t whine. It is easy to complain. Find solutions instead.

Mivel tanítok, ezt a legnehezebb megmondani. Mert valami tuti dolgot kellene mondani, ami általánosság és végeredményben szellemes lenne, de használhatatlan. Mindenkinek más tanácsra van szüksége. A belefeledkezés boldogságát kell elérni, az önfeledtség és a koncentráció magas fokán, ez az alkotás öröme…de nem szeretem a nagy szavakat.

A legnagyobb problémának a koncentráció hiányát látom. Szóval meg kell tanulni figyelni, de nagyon fontos, hogy azt mondják, amit igaznak gondolnak. Meg kell tanulni különbséget tenni a saját és mások álmai között.

Sajnos ezek az amerikai, gyakran puffogtatott közhelyek nagyon igazak. Kitartás, vasakarat. Ha valamiben hiszel, és úgy érzed az a hivatásod, akkor amellett tarts ki, bárhova is lök le az élet, legyen erőd talpon maradni. Az élet oda fogja adni azt a lehetőséget, amivel el tudsz majd indulni a megfelelő pillanatban, a kérdés csak az, hogy kész leszel-e akkor és ott, lelkiekben, mentálisan, szakmailag, emberileg.

Keressék azt, ahol az alkotás által ki tudnak teljesedni. Próbáljanak minél tudatosabban, minél szabadabban élni, koncentráljanak az örömre, de éljenek a mértékletesség erénye szerint. Járjanak a szabadság útján, mert a szabadság egy igen erős felelősség, sőt azt gondolom, ez a legerősebb felelősség.

Nézzenek fel gyakrabban az égre, hogy tudatosodjon bennük, hogy minden mulandó, valamint az univerzum, a tér végtelen, vagyis az irreálisnak tűnő dolgok is reálisak, annak ellenére, hogy ez nem látható csak érzékelhető.

Ne álljanak be a sorba. Elcsépelt, de ez van.

Szerintem minden gyerek, minden fiatal belefeledkezik valamibe, ha ráérez, tudja, mi jó neki, miben érzi jól magát. Egy gyerek jobban tud döntéseket hozni, vagy mer, bátrabb. Ha ezt sokáig meg tudja őrizni, nem felel meg az elvárásoknak és kitart az álmai mellett, akkor boldog lehet. Mindegy, hogy mit csinál, de abban jól fogja érezni magát. Tartsa magát edzésben, legyenek kihívások. Ez új élményeket hoz, ez neki és a környezetének is jó.

Ne fogadjanak el tanácsokat.

A fiataloknak jellemzően hiába adsz tanácsokat, de ha már adnék, azt mondanám, legyenek kíváncsiak és őrizzék is meg a kíváncsiságukat egész életükben.

CsCsK: Lélekben 20-nak érzem magam, ezért csak óvatosan mernék néhány általánosságot, melyek közül szerintem az önazonosság a legfontosabb.
KZ: Küzdjenek az igazukért és az igazságért.

Valaha azt hittem, hogy nincs esélyem sikeres karrierre. Hogy lekéstem ezt a vonatot. Már 37 éves voltam, amikor Magyarországra jöttem. Nem beszéltem nyelveket, és a művészi körökben sem ismertek. 4 évbe telt, mire bejutottam a Deák Erika Galériába. Isten azt üzeni, hogy remény mindig van. Ő megmutatja az utat, és el is indít rajta. Már akkor azt akarta, hogy művész legyek, amikor az édesanyám és az édesapám még meg sem születtek. A fiataloknak azt tanácsolom, hogy találják meg Istent. Ő megmutatja nekik a helyes utat, és meg is védi őket. A művésznek felelőssége van a társadalommal szemben. Az egyik feladatunk, hogy önmagunk legyünk. Isten azt szeretné, hogy ezt megértsük.

Közhelyek is mehetnek? Csak közhelyek jutnak eszembe. De mondjuk úgy, hogy hallgassanak a közhelyekre, mert nem véletlenül váltak közhellyé. Hallgassanak az olyan nagy amerikai maszlagokra, hogy „meg tudod csinálni”, „soha ne add fel”. A másik tanácsom, hogy tájékozódjanak sokat. Semmit ne erőltessenek magukra vagy igen? Én magam sem tudom, hogy mit erőltetek és mit nem, ezek összemosódnak bennem is.

Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld. /Yoda/.

Nem igazán tudnék nekik tanácsot adni. Sajnálom őket, hogy ilyen technológiafüggő világ jutott nekik.

Nyitottság. Tartsák nyitva a kapukat, ameddig tudják. Tanuljanak. Tanulják meg, hogy élni és élni hagyni, itthon ezt nagyon tudniuk kellene az embereknek. Éljék úgy az életet, mintha csak egyszer élnének, még ha tudják, hogy nem így van. Ha az élet eléjük sodorja a lehetőséget vegyék észre és áldozzanak érte.

Csak magukra hallgassanak. Minden kérdésünkre ott van a válasz belül. Merjenek befele figyelni, kérdezni, kérni, és megadatik. Elképesztő teremtő potenciál van minden emberben. Emberisten lehetőségek vagyunk valamennyien.

Talán a reakciókészség a legfontosabb. A mostani generáció már más, mint, a korábbi. Apámék tanultak valamit, aztán elmentek dolgozni, és onnan mentek nyugdíjba. Ma már előfordulhat, hogy amit csinálsz, arra 3 év múlva már nem lesz szükség. Ezért a gyorsaság nagyon fontos. Közben mi vagyunk az első generáció, akik halálukig dolgoznak. Ma 30 év alatt alig vannak önellátó fiatalok, 40 felett alig kapsz munkát, 50 felett meg már szinte nem lehetséges. Szóval körülbelül 10 év van, hogy megcsináld magad.

Ne hagyják, hogy a külsőségek túlságosan elkápráztassák őket, hiszen az igazi értékek bennünk lakoznak.

Játszanak minél többet, kóstoljanak be minél több szakmába. Maradjanak ott, ahol jól érzik magukat, ahol észre sem veszik, hogy megy az idő. A kétkezi munkát ajánlom, mindenféle anyaggal, mindenféle mesterséggel, semmi filozófia, semmi bölcsészet. Az írást, olvasást betiltanám. Ezeken keresztül fertőződnek az emberek, csak a manualitást szorgalmaznám. Európa azt hiszi, megteheti, hogy csak gondolkodik, Kína dolgozik, ez nem működő út. A kreativitásra szükség van, a rajz nagyon fontos. Rengeteg féle rajz van és a forma és arányérzék nagyon fontos. A gazdaságban például Németországban is egy nagyon fontos elem, sok rajzkönyv van. Ebből tud egy társadalom értéktöbbletet termelni.

Éljenek békességben magukkal és másokkal. Legyenek őszinték önmagukkal és a környezetükkel. 12 évig tanítottam, akkor is azt mondtam a tanítványaimnak, hogy ha valaki következetesen, őszintén éli az életét, egy cél felé haladva, megtalálja a helyét. Nekem ez megadatott.

Legyenek nyitottak és ne csak azokban a műfajokban tájékozódjanak, amiket ők szeretnek művelni, hanem minél több élményt szerezzenek, hagyják, hogy hassanak rájuk más művészeti ágak. Szóval hagyják magukat inspirálódni.

Vegyék komolyan, hogy művészettörténeti tényekbe, folyamatokba születünk bele, a mindenkori egyetemes kortárs művészeti szituációba. Ezen belül kell meghatározni a speciális feladataikat, megtalálni önmagukat.

Nem szívesen adnék tanácsot, mert még emlékszem, hogy fiatalon én se hallgattam senkire.

Éljék ezerrel az életet. Ne szürkén, színesen.

Nagyobbik fiamnak is mindig azt tanácsolom, hogy olvasson. Úgy tűnik nekem, hogy a mostani fiatalok keveset olvasnak.

József: Tisztesség és szeretet legyen bennük.
Ibolya: Legyenek kitartóak és ne adják fel, ha nem sikerül elsőre. Újra és újra meg kell próbálni.

Sok mindenről lehetne beszélni, de ami most először eszembe jut, és az én életemben nagyon fontos volt, az utazás. Ha tehetik, akár rövidebb, akár hosszabb időre menjenek el, megéri. Az önmagunkhoz és a szűkebb környezetünkhöz való viszonyban óriási tapasztalatot, fejlődést jelenthet.

Próbáljanak abból megélni, amit szeretnek csinálni. Mindenki megöregszik, és akkor rájön, hogy semmit sem csinált, ha olyannal töltötte az életét, amit nem kedvel.

Most kezdjem el, Egri Péter: Parainesis, naszóval...áh.

A kérdésre kétféle válasz lehetséges: ahogy nekem bejött, vagy ami nem működött. Amit tanácsolnék az a türelem. Mindenhol a türelmetlenséggel találkozom.

Létezik erre olyan válasz, ami nem borzalmasan közhelyes? Hinni, hinni, csinálni, csinálni és meg lesz az eredmény – ezt nagyon-nagyon komolyan gondolom. Talán én vagyok a legjobb példa arra, hogy rengeteg gyakorlással megjönnek a sikerek.

Ne akarják a tehetségtelenségüket a helyzetük miatti panaszkodással leplezni.

Zsolt: Sokan járnak hozzánk gyakorlatra. Van, akinek azt mondtuk, hogy pontosabban, nagyobb odafigyeléssel kell dolgozni, de ez általánosítható, látszik, hogy erre nincsenek felkészülve. Klisé szerű választ tudnék mondani: hajtsa amit gondol, és próbálja meg elérni. Ebben persze nincs újdonság.
Donát: Nem adnék tanácsot. Mindenki a boldogságot keresi, s rájön, hogy mások is ezt keresik, s ebben megpróbáljuk nem megakadályozni egymást, hanem segíteni. S ha valaki nem jut el eddig a pontig, akkor úgysem érti, hogy miről szól.
Ákos: Utazzanak sokat, keressék meg azt, amit szeretnek és mélyedjenek el benne.

Nagyon jó kérdés. Minimum 20 évig érdemes folytatni, csinálni, ezt a szakmát. Aztán majd meglátjuk. Utána pedig már nem lehet abbahagyni.

100 évvel ezelőtt olyan természetes volt, hogy egy művész ember, egy építész bejárta a világot. Ez az életre készülés szerves része volt. S aztán hazatérve ki-ki megalapította a maga üzletét, műhelyét, irodáját. Azt tanácsolnám, hogy tanuljanak meg nagyon jól egy nyelvet legalább, vagy kettőt. Keressék folyamatosan azt a lehetőséget, amellyel egy kicsit körbejárják a világot. Utazzanak, dolgozzanak a világban. S ezzel a megszerzett tudással jöjjenek haza.

Nem adnék tanácsokat, jobban járnak ha rájönnek maguktól.

Ádám: Nem szeretek tanácsokat adni, de ha mégis kellene: soha ne higgyék el, ha valaki azt mondja, hogy nem lehet. Valahogy mindig lehet.
Sándor: Tanuljanak nyelveket, éljenek hosszabb ideig a lehető legtöbb helyen a világban, utazzanak Ázsiába.
Tibor: Még nem jöttem rá, mi az igazi jó tanács.
Orsolya: Bátran előre.

Ne hallgassanak senkire, ne akarjanak senkinek megfelelni.

Tulajdonképpen ez lehet a tanács (bár szerintem nincs egy tanács): Tessék mindenkit meghallgatni, de ne nagyon tessék hinni senkinek.

Tanácsot nem feltétlen adnék – azt hiszem, meg én is rászorulnék egyes dolgokban…de szeretném látni, hogy ki akarnának törni a kényelmi zónájukból, és valami igazán izgalmasat alkotnak, bármilyen művészeti területen, ami miatt irigykedhetnék, hogy nem most vagyok 20 éves. Sajnos (vagy szerencsémre) ezt egyelőre nem így érzem.

Közel 20 éve tanítok és a kezdetektől fogva arra törekedtem hogy olyan általános érvényű, stabil pontokat mutassak a diákoknak, amelyekre a legnagyobb ingoványban is építkezni lehet. Ha az ember megtalálja a saját életének „alapjait” és képes ehhez viszonyítva élni az életét, ez a legnagyobb boldogság forrása lehet.

Nem tudok senkinek tanácsot adni. A saját tapasztalatom az, hogy nem feltétlenül egyenes úton jut el az ember oda, ahova szeretne. Én nem fogadtam meg a tanácsokat. Talán azt mondanám, hogy kevés az időnk, ezért intenzíven kell élni az életet.

Találják meg magukban azt, ami a leginkább motiválja őket és csak azzal foglalkozzanak.

Becsüljék meg a barátságot. Semmiféle szakmai vagy anyagi előny nem éri meg egy hosszú barátság felrúgását.

Mindenkit elküldenék pszichiáterhez. Az önismeretet igen fontosnak érzem, de a magyar iskolarendszer nem segít ebben. Sok időt spórolhatnának meg így.

Imádják az életet. Úgy tűnik az Élet, egyszeri és megismételhetetlen lehetőség, ezért is érdemes odafigyelni, hogy jól érezzük magunkat benne.

Örüljenek, ha feladatot kapnak, ha olyat csinálhatnak, amit szeretnek. Ne nézzék, hogy akkor, ott mit kapnak érte.

A tanítványaimnak azt szoktam mondani, hogy 20-25 évet kell belerakni ebbe a szakmába, utána el lehet menni a kasszához. Járják a saját útjukat és találjanak egy tisztességes megélhetési módot.

Legyenek őszintek magukkal. Szeressék, amijük van. Az élet öröm, ahogy élsz az a tied.

Rengeteg tanácsot tudnék adni. Ez az öregedés jele, valamiféle kényszer, hogy tanácsot kell osztogatni.

Merjenek határozottak lenni. Döntéseikkel ne a másoknak akarjanak megfelelni.

A magam példáját tudom mondani. Nekem volt egy álomképem, s ez fontos. Ha hisz magában valaki és keményen dolgozik, megjön az eredmény.

Legyenek Isten keresők.

DN: A felgyorsult világ, némi felületességet eredményez. A társszakmák számunkra mindennapi töltődést jelentenek. A fiatalokon azt látom, hogy kicsit beszűkültek, így a műveltség iránti érdeklődést próbálom bennük felkelteni. A széleskörű műveltséget, tájékozottságot igen fontosnak gondolom. De azt is, hogy legyenek nyitottak a világ iránt.
ZG: Legyenek lehetőleg immunisak a napi vegzálásra és ad hoc ügyekre, ismerjék és tartsák a kapcsolatot a társszakmákkal, legyen bennük érzékenység, beleérzőképesség. A mi szakmánkat igazán csak jó műhelyekben lehet megtanulni.

FR: Teremtsenek olyan környezetet maguknak, ahol jó lenni, ahol szeretnek dolgozni. Ne kössenek kompromisszumot és olyat csináljanak, amit szeretnek. Az ember a munkával tölti az ideje jelentős részét, ezért azt gondolom, nem lehet boldog, aki a munkájában nem érzi jól magát.

NJ: Kötelező a hátsó, belső gondolataikkal szembenézni és ismerni önmagukat. A legőszintébben kell maguk előtt állniuk. Korán tudatosítani kell, hogy indivídumok, és a saját életüket kell megvalósítaniuk.

Csakis akkor legyenek művészek, ha nem mutatkozik más járható út.

Menjenek el innen egy mesterhez tanulni, majd 10-20 év múlva térjenek haza.

Most már nehéz ügy, ezt, ha lehet, inkább hagyjuk.
Jó lenne megőrizni az európaiságot, ez sokat számít.

Figyeljenek a saját és mások gondolataira. Tanulják meg jól kifejezni és kommunikálni magukat.

Legyenek bátrak, csinálják, amit elképzeltek. Amíg fiatalok nincs valódi kockázat.

IK: Minden fiatal tanuljon egy szakmát, olyat, olyat, ahol valamilyen produktumot állít elő, kézzel dolgozik. Fontosnak érzem, hogy kapcsolata legyen az anyagokkal. Én így csináltam, nekem bejött.
RN: Nyitottan, toleránsan fogadjanak be mindent. Kérdezzenek, készen ne fogadjanak el semmit.
SK: Azzal foglalkozzon, amit szeret, ami igazán érdekli, abból mindig jó dolgok születnek.

Utazzanak sokat, tanuljanak nyelveket.

IK: Céltudatosság. Az elméleti tudás mellé szerezzenek gyakorlati tapasztalatokat. Úgy látom, hogy nálunk azok fejlődtek a legtöbbet, akik előre eltervezik, hova szeretnének eljutni.
IA: El kell felejteni a kényeskedést. Céltudatosan kell hozzáállni a munkához.

Bölcseket, ha tudnék.

(kacagás, majd gondolkodás után) Hit, remény, szeretet.

HCS: Fuss, és ne nézz vissza!
TT: Meneküljenek, amíg lehet.

Sose fogadjanak el tanácsokat más művészektől.

Ne figyeljenek a tanácsokra, mindenkinek megvan a saját útja.

Csak sztereotípiák jutnak eszembe: tanulás, kitartás, következetesség, szerencse

Nincs tanács, ami segíthet a döntésben. Hiszek abban, hogy mindenki megtalálja a helyét.

Szeressék a szakmát és legyenek önfejűek, vigyék végig az álmaikat.

Azt, hogy ne csüggedjenek és legyenek kitartóak.
Ne higgyenek senkinek, aki azt mondja, hogy nincs jövő. Jövő van, csak világos jövőkép nincs. Mindannyiunk életének lényege a változás. A gazdasági válságot (mint minden más válságot is) túl lehet és túl kell élni. Egyébként pedig élni kell. Nyitottan. És dolgozni, dolgozni, dolgozni, na, jó, néha bulizni is...

Mosoly. Ez az alap. Ehhez társul a kitartás, a pozitív hozzáállás és az alázat.

(Nevet) Ne bízzanak senkiben 30 felett.

Húzzanak innen. Felejtsék el a hazai belterjességet, tekintsenek úgy Magyarországra, mint egy hétvégi nyaralóhely, ahova jó menni, de szakmailag jelentéktelen.

Azt hiszem, én nem élem okosan az életemet, de ami az enyémből tanácsként leszűrhető, hogy higgyen az ember a döntéseiben (a rosszból és a jóból egyaránt tanulhat).

Csak így tovább srácok.

Katie April 29, 2013 at 8:31 pm Nancy Foster, PhD APRN is a GREAT doctor to see! Ines November 25, 2012 at 11:54 pm does anyone know of a practitioner in Ottawa, Canada, who viagra viagra for women is familiar with MTHFR mutation?