Kedvenc zene?

Mindig megtalálnak a hangulatomat legjobban kifejező zenék. Ezeket a számokat versként értelmezem, és addig hallgatom repeaten (van, hogy akár hetekig, naponta többször) amíg minden egyes hangjegy átjárja a tudatomat, és az érzést a dalon keresztül már én magam is ki tudom fejezni. Mostanában például Audra Mae és Woodkid volt rám nagy hatással.

Stílus szerint más és más. Nagyon szeretem a 60as évek zenéit. Ha azokból kellene választani, akkor Jimi Heandrixtől a Foxy Lady, vagy a Black Sabbathtól a Paranoid, de lehetne a Deep Purpletől a Picture of home. Persze ne felejtsük el Rolling Stonestól a Paint it black című számot.
Hazaiak közül az LGT örök kedvenc, mondjuk a Fiú. Nagyon szeretem Szécsi Pált (Pillangó) és Cseh Tamást (Születtem Magyarországon). Szeretem a jazz és a lounge zenéket, India Arie összes, Raul Midon összes, Nina Simone összes. Erika Badutól a Baduism és a Mama's Gun albumokat ronggyá hallgattam. Ha pop akkor kicsi korom óta Michael Jacksont.

EMŐKE: Elektronikus.
TAMÁS: Astrud Gilberto vagy Duke Ellington.

Nagyon változó, az utóbbi években meguntam a könnyűzenét, főleg hangzásában, úgy érzem minden túl van kompresszálva. Minden olyan egyszerre szól. Elkezdtem visszatérni a 60-as, 70-es évek progresszív zenéihez (pl. King Crimson), mostanában pedig inkább új zenekarokat hallgatok, amiket jazznek hívnak, én inkább instrumentális zenének nevezném, ahol a hangszerek dinamikája van előtérben. David Bowiet bármikor szívesen hallgatok.

Mindenevő vagyok egyszer Trilok Gurtu, máskor Sztravinszkij, Keith Jarrett máskor Eötvös Péter, Nusrath Fateh Ali Khan máskor Arvo Part ….tudom, ez már túl sok a jóból. Bartók rádió munka közben, mint egyszerű megoldás. Világzene is alkalmanként, de az eredeti népzenék még inkább. Nem sorolom, viszont a csönd is nagyon kellemes akár órákon keresztül.

Sztravinszkij, Chopin, Gainsbourg, régi kubai zenék és néha Velvet Underground.

Nagyon nehéz kérdés. Hangulatokhoz választok zenéket, a klasszikus zenében és a jazzben tudok igazán elmélyülni. Sokat hallgatok Bachot, de van egy már-már rongyosra hallgatott Mozart zongoraverseny tételem (K488, A-dúr zongoraverseny, 2. tétel) …. A pályám elején kritikusként is dolgoztam, rengeteg jazzt hallgattam. 8 évig éltem New Yorkban, ahol alkalmam volt találkozni számos híres jazz zenésszel, olyan legendákkal is, akiken felnőttem. Ha kicsit harapósabb a hangulat, akkor Herbie Hancock, egyébként Jarrett, Metheny, Brecker, és ha lazulni akarok, akkor Sten Getz és João Gilberto, ami igazán kikapcsol. Bár az igazság az, hogy nem igazán van időm zenét hallgatni, mert a munkám miatt napi 10-12 órában a saját zeném szól.

Bennem nagyon békésen megfér a mainstream klasszikus zene, a techno, a deephouse, stb. Konkrét előadót, vagy irányzatot nem tudnék kiemelni.

Széles a skála, a csendtől, Miles Davisen át Beethovenig, Indiai és a Japán klasszikus, autentikus népzenéig. Érdekes Bartókot nagyra értékelem, de érzelmileg nem érint meg.

Vannak. Például: Neurosis, Ufomammut, Down, Queens of the Stone Age.

Nincs műfaji kötöttség. Munka közben ritkán hallgatok zenét. Klasszikusoktól az elektronikus zenéig. Bachtól Jon Hopkins-ig.

Zenére sajnos kevés idő jut. Leggyakrabban autóban hallgatok zenét vagy háttérzenének munka vagy főzés közben. Széleskörű a zenei ízlésem.

Zenét mindig hallgatok, munka közben és általában is. A zenei ízlésem elég eklektikus: punk, jazz, klasszikus zene, pop, minimal, jöhet bármi, csak passzoljon a hangulatomhoz.

CsCsK: A világzene-jazz-elektronika univerzumából hangulattól és helyzettől függően.
KZ: Mindenevő vagyok, hangulatfüggő. Bár a mai popzene elég távol áll tőlem, de ha vezetés közben pont az szól még azt is szívesen meghallgatom. Ha mégis egyet ki kellene emelnem, akkor az örök favoritot Vivaldit említeném.

Szeretem az akusztikus zenét és a hatvanas évek előadóit. A kedvenceim Johnny Cash, Joni Mitchell, Nick Drake, David Gray, Nick Cave és Joan Baez. És nemrég megvettem Jason Mraz „Love is a Four Letter Word” című lemezét. Fontos nekem a zene. A festményeim tele vannak kemény, fájdalmas dolgokkal, így szükségem van pozitív élményekre is.

Ami a mostani hangulatomnak nagyon megfelel: Akkezdet Phiai. Hasonló az inspirációs forrásunk: a magyar közélet. Néhány éve fedeztem fel a japán Soil&”Pimp”Sessiont, őket nagyon bírom. De ha igazán korrekt választ akarnék adni, nagyon el kellene gondolkoznom. Ritkán hallgatok úgy zenét, hogy választok és csak arra figyelek. A műteremben a Tilos szól állandóan.

Huh....Nem tudom, hogy ezekre valaki egyáltalán tud-e érdemleges választ adni. Főleg zenészként. Hetente 3-4 új zenekarral ismerkedek meg a neten, nosztalgiázom is, hallgatom a 10 évvel ezelőtti kedvenceimet, ha éppen olyanom van. Nagyon nehéz egyre rábökni. Ha feltétlen muszáj lenne, akkor egyértelműen a Radioheadet mondanám, pedig mostanában alig hallgattam.

Zenét szinte csak az íráshoz hallgatok, sokat segít. Egy rövid ideig Franciaországban éltem, miután hazajöttem 2-3 évig francia rockzenét hallgattam. A kedvenc zenekarom a Mickey 3D.

Rock&Roll. Minden, amiben érezhető a zene ősi ereje. Az elektronikus zene is csak egy ideig fogott meg. Nem szeretem az egy kedvencet, de a Pink Floyd-ot bármikor meghallgatom.

Nina Simone, Hindi Zahra, Dee Dee Bridgewater, Ray Charles.

Mindig más, ráadásul úgy van, hogy hiába hallgatom meg itthon…minden a színpadra fókuszál, ott derül ki, hogy mi kell. Rengeteg olyan zenét tudnék mondani, amit régóta szeretek. De az az igazság, hogy mindenben, ami művészet, így a zenében is, benne kell lennie a most érzésnek és benne kell lennie az időtlenségnek. Ha csak az egyik van benne, akkor az vagy érvénytelen lesz 10 év múlva, vagy nem érzed azt, hogy most van. Ezt nem lehet megmondani, hogy a mostani zenékből mi marad 10-20 év múlva. Bár én most is játszom olyan zenéket, ha nem tudnád mikor készült, azt mondanád, hogy ez mai zene.

Ez attól függ, hogy éppen ahhoz van-e kedvem, hogy ugrabugráljak a zenére és együtt énekeljek az előadóval vagy elmélyüljek a bánatomban. Az előbbi hangulathoz Miriam Makeba afrikai népdalai, az utóbbihoz pedig Wagner Trisztán és Izoldája a legjobb.

A szabadiskolában kezdtük „munkadalokat” hallgattunk: Vangelist, Jean-Michael Jarret, stb. Ezeket hívtuk munkadaloknak. Nagyon szeretem Mahalia Jackson, gospel énekesnőt.

Nincs igazán kedvenc. Vannak kedves barátok, akiknek hallgatom a zenéit Pici (Presser Gábor), Tolcsvay, Bródy. Komolyzenében is sok családi barát van.

Vannak örök kedvencek, mint a Doors, Jimi Hendrix, Antonio Carlos Jobim vagy Michael Franks és vannak aktuális kedvencek mint a Bibio, Flying Lotus, Toro y Moi, Stephan Bodzin, Todd Terje.

Bach minden formában és mennyiségben. Ezután elég nagy lépés Kurtág György. Egészen lenyűgöző, amikor Kurtág és Márta asszony Bach átiratokat játszik.

Hasonlóan a könyvekhez, inkább csak azt tudnám elmondani, hogy a legutóbbi előadásunk miatt Bach 147. korálját hallgattam sokat.

Van egy, amit mostanság mindig a szívem felett cipelek. Két nagyon kedves barátom Domonkos Csilla és Müller Péter Sziámi írta születésnapomra. Nem publikált dal, de magasan, mindent visz.

Van egy etalonom, amit a munkához is használok rendszeresen. Ha olyan helyen kezdek dolgozni, ahol hangosítják a zenét és nem ismerem még a terem hangrendszerét, mindig ezzel a CD-vel próbálom ki. Ez pedig Johann Sebastian Bach: Brandenburgi versenyei az Akademie für Alte Musik Berlin előadásában (1997).

József: Rockzene: Rolling Stones. Komolyzene: Chopin.
Ibolya: Beethoven. A keleti zenéket, az arab zenét is kedvelem. A lányaim miatt otthon kell lenni a mostani zenékben is.

Zenészek vesznek körül, így aztán mindenféle zene van körülöttem. Könnyebb lenne mondani, hogy mit nem szeretek, annyira: jazz, világzene. Ezen kívül bármi jöhet.

Carl Orff: Carmina Burana. Nem vagyok valami profi a zenében. Korunk zenéit nem érzem, nem értem (a slágereket, az operettet).

Az 1950-es 60-as évek jazz, pop, rock and roll zenéje. Ebben minden benne van, nagyon színes világ.

Nagyon nehéz kérdés. 10-15 évig úgy dolgoztam, hogy folyamatosan szólt a zene. Ma már nem tudok zenét hallgatni. Elvonja a figyelmemet. Most ilyen periódus van. De egyébként mindenevő voltam.

Nehéz kérdés. Mindig más és más van terítéken. Ronggyá hallgatok egy-egy számot, albumot. Aztán ha már elunom, akkor előveszek egy másikat. Időnként Ferenczy Gyurit, időnként Budapest Bárt, Guns&Rosest, Biohazardot, Quimbyt, Dog Eat Dogot, Kispált. De ez persze nem teljes lista.

Bármi jöhet, kivéve a rock, punk, metál, pop és népzenét.

Zsolt: Igazából semmiből sincs egy kedvencem. Sokfélét hallgatok a klasszikustól az elektronikus zenéig. Persze folyamatosan változik. A Depeche Mode az egyetlen zene, ami eddig folyamatosan végigkísért, mert szeretem.
Donát: Sok féle zene van, mindig változik, de vannak, amik aztán beakadnak.
Ákos: Kispál, Tankcsapda.

Sakamoto Ryuichi, Dj Bootsie, Zagar, Yonderboi, J.S. Bach.

Persze sok féle van. Ifjúkori kedvenc Patti Smith. Az első nyugati utamon, amikor először mehettem Franciaországba, bevásároltam néhány nagylemezt.
A Rammstein utolsó lemezét (Liebe is für alle da-2009) katasztrofálisan érdekes zenének tartom, melyben minden benne van. Soha nem hallgattam ilyenfajta zúzós zenét, de ez egy műfaji fúzió. A középkori kóruszenétől kezdve minden benne van.

Széles sávon mozgok, az adott pillanat inspirálja a választást.

Ádám: Jazz, Lou Reed and Lhasa de Sela.
Sándor: Stereo Total.
Tibor: Bach, Mozart, Mahler, Bartók, Reed, Cave, Waits…
Orsolya: Komolyban orosz romantikusok meg Bartók, könnyűben kísérletibb elektronikus zene, punk, vagy olykor hippy zenék.

Mozart zongoraversenyek, Schubert szonáták Szvjatoszlav Richter és Alfred Brendel előadásában.

Eléggé a munkához vannak elgondolva a zenék, most Déseket hallgatok, együtt fogunk dolgozni. Bach, Beethoven, Mozart lehet bármilyen mennyiségben. Munka közben nem tudok zenét hallgatni, ami elég nagy baj, de nem tudok.

Jelenleg a 60-as évek francia popzenéje. 10-15 éve barátkozom a klasszikus zenével is, de még nem melegedtünk össze.

Minden jó zenét szeretek, legyen az jazz blues vagy komolyzene. Iparművészként mégis azokat a zenéket szeretem a legjobban, amelyeknek erős „plasztikai értéke” van. Talán Bach és Bartók erre a legjobb példa.

Az irodalomhoz hasonlóan, a zenében is szeretek szörfölni, de vannak visszatérő kedvenceim, mint Bach, Monteverdi. Kedvelem a korai amerikai bluest és jazzt.

Bruce Weber Chet Baker – ről készült dokumentum fimjében a Let’s Get Lost-ban hallható, jórészt a főszereplő által előadott számok. A filmben a zene, a zajok, a párbeszédek egymással párhuzamosan zajlanak, és érnek össze egy fantasztikus hangulatú történetté.

Elég nehéz kérdés, mert nagyon sokféle zenét hallgatok. Elsősorban kísérletező, újfajta zenei kifejezés lehetőségeit kereső alkotók munkáit kedvelem. Mostanában Demdike Stare munkáit hallgatom.

Sokféle zenét hallgatok, nincs kedvencem. Sok komolyzenét hallgatok, bár három gyerek mellett nehéz a békés zenehallgatás. Ha nagyon vágyom a zenére, előveszem a motoromat, s ott hallgatok zenét.

Nincs, illetve minden, amivel/amin éppen dolgozom. De ha rosszkedvem van, akkor Bartók zenéjét, A csodálatos mandarint hallgatom, pontosabban, üvöltetem a lemezjátszón. Vagy a másik örök kedvencet, a Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra című Kodály művet. Ja meg Péterfy Bori.

Általában komolyzenét hallgatok. A finom blues, jazz is közel áll hozzám. A Don Giovanni pedig bármikor előkerülhet.

Bach cselló suitejei, főleg Rostropovich előadásában.

Mindenfélét hallgatok. A zene egy nagy óceán, és ha elkezdenék horgászni, nem lenne vége. Szeretem, ha kapok zenéket, már csak azok miatt is meghallgatom, akiktől kaptam. Egy tegnapi pillangó: The Knife – a fiamtól kaptam.

here comes the answer

Nehéz kérdés. Hangzó zenetörténettel is foglalkozom, a népzenétől a komolyzenéig napi szinten hallgatok különféle zenéket.

Változó. A neten keresek zenéket, legutóbb Amy Winehouse-t hallgattam sokat.

DN: Don Giovanni, Schubert vonósnégyesek.
ZG: Mindenevő vagyok: Mozarttól a századfordulóig. Fertőző betegségünk a MÜPA, így inkább az előadók határozzák meg a kedvenceket.

FR: Előkelőhelyen áll a klasszikus zene, de a népzene, a világzene, a jazz és a könnyű zene is érdekel.

NJ: Nem kategorizálnám, de ami csontig beépült nálam, az a 70-es évek angolszász zenéi, rock zene, vagy ebből a kategóriából mai Californiai rockbandák, mint pl. a Fu Manchu. Absztrakt hip-hop, mint pl. az Antipop Consortium. Állandó Tilos Rádió hallgató vagyok, ebből kifolyólag sokrétű a zenei befogadókészségem. Énekesnőket nem igazán hallgatok, fiúbandákon nevelkedtem, nincs nagyon idolom sem, de vannak kedvenceim.

Mostanában Beethoven Op. 132-es vonósnégyesének III., Molto adagio tételét hallgatom.
Az ember húszévesen nem érti Puccinit és habcsóknak találja a Bohéméletet. Negyvenévesen csodálja. Úgy látszik, hozzájuk kell öregedni.
És még a gimnáziumból datálódik a Depeche Mode zenéje iránti mély rokonszenvem.

Napszaktól függ, esténként komoly zenét hallgatok.

Jó a zene, szeretem. Sokat járunk komoly zenei koncertekre, a Kaposvári Kamarazenei Fesztiválra. Fischer Ádám január elsejei Haydn Teremtés koncertjén is rendszeresen ott vagyunk. Ligeti, Kurtág, Steve Reich és a sor folytatható.

Mindig van egy-egy kedvenc, s amikor egyre rákattanok, azt hallgatom. Most Handel: Il Trionfo del Tempo e del Disinganno (Belezza: Natalie Dessay). Festés közben csend van.

Rengeteg zene, most Thom Yorke:The Eraser című albumát és Tinariwen: Among these lemezét hallgatom. Keresem a zenéket, de meg is találnak.

IK: Mostanában Caravan Palace-t hallgatunk.
RN: Most éppen: Fever Ray, Quimby, Hair.
SK: Sokféle.

Változó, egy ideje Marcus Miller, ha végeztem egy képpel gyakran Metallica és Prodigy, de Philip Glass örök klasszikus nálam.

IK: Sok kedvenc van, pl. a Faithless.
IA: Nem tudnék kiemelni.

Bach. Az elmúlt időszakban Handel Három olasz kantátáját hallgattam legtöbbször. Ha pedig nem akarok választani, a Bartók rádió szól.

Egész nap zenét hallgatok: Bach az örök állócsillag, és Brian Eno is. Általában kedvelem az ambientet.

HCS: Queens of the Stone Age, Motörhead, Ramones, Turbonegro.
TT: Számomra a legnagyobb inspiráció a zene, folyamatosan változik: Depeche Mode-on nőttem fel, Qeens of the Stone Age,

Utálom a „kedvenc” szót, minden típusú zenét hallgatok.

Változó, most épp Billy Holiday-t hallgatok.

Morcheeba. Munka közben komolyzenét hallgatok, a romantikusokat kedvelem: Liszt, Chopin.

Bartók rádió vagy a Mezzo szól napközben. Este-éjjel kortárs klasszikus zene. Minden zenét úgy hallgatok, hogy a munkában hol, hogyan tudom használni, de a zene inspriál is munka közben.

Sokféle, alkalomhoz illő. Most afrikai zenét (Ali Farka Touré: Niafunké) és moldvai népzenét hallgatok.

Ninja Tune zenék.

Állandóan szól a zene körülöttem, minden műfajt kedvelek. A munkához jazz, blues, világzene, de a lounge, afro is kedvenc.

Periódusokként változik, most a 70-es évek country zenéi, előtte barokk operákat hallgattam.

Lusta vagyok kezelni CD-t stb, inkább rádió, ami néha meglep. Régebben komolyzenét hallgattam festés közben, ma már azt sem. Csend!! Vászonfeszítéskor a Petőfi rádió szólt, de már nem jó, unalmas.

Jelenleg távol-keleti és tibeti zenéket és badzsant hallgatok.

Most éppen a Die Antwoord.

Katie April 29, 2013 at 8:31 pm Nancy Foster, PhD APRN is a GREAT doctor to see! Ines November 25, 2012 at 11:54 pm does anyone know of a practitioner in Ottawa, Canada, who viagra viagra for women is familiar with MTHFR mutation?